Valamelyik nap épp a kis bevásárlásom intéztem a következő napok főzéseihez, mikor a polcon megláttam egy csomag hívogató csokis kekszet. Nem szoktam ilyesmiket venni, sőt, ha lehet kerülöm az édesség osztályt, nehogy elcsábuljak, de aznap mégis útba esett. Rögtön elindult a párbeszéd a fejemben:

AGY: Ugyan, csak egy zacskó cukor, zsír, ízfokozó, adalék és persze 8 millió kalória

HAS: De olyan finom tud lenni!! Néha belefér, nem? 

AGY: Néha belefér... na de tudjuk, ha meg van bontva a csomag nem sokáig marad belőle...

HAS: Olyan kemény heted volt, megérdemled!

És ez így ment egy darabig, míg összeszedtem magam és szerencsére AGY nyert, de azért ahhoz kellőképpen felcsigázott a bolti látogatás, hogy elhatároztam, otthon készítek egy egészséges verziót. Íme:

Már sütés közben isteni illat terjengett a lakásban, így alig vártam, hogy elkészüljön és megkóstolhassam. Mit ne mondjak? Megérte lemondani a bolti verzióról és rászánni ezt a háromnegyed órát. Isteni lett!! Legközelebb még azt fogom kipróbálni, milyen ha teljes mértékben csak gyümölccsel édesítem és a Negyedannyi édesítőszer helyett inkább még egy banánt dobok bele.